OLVASÓTEREM KRITIKA – GARETH BROWN: AZ AJTÓK KÖNYVE

Első gondolatom Gareth Brown Az ajtók könyve című kötetéről az volt, hogy mennyire gyönyörű. Sötétkék, fekete és arany színű motívumok díszítik, a cím pedig nemcsak írva, hanem illusztrálva is megjelenik a borítón. Büszkén hordtam magammal mindenfelé, és mosolyogtam, amikor rájöttem, hogy ritkán fordul elő, hogy ilyen sok ismerősöm kérdezzen rá, hogy mit olvasok éppen, és akarja kézbe venni a magammal hordott könyvet. A kivételesen szép külalak magára vonja a figyelmet, majd a fülszöveg tovább csigázza az érdeklődők kíváncsiságát.

Cassie Andrews csendes, visszahúzódó lány. New Yorkban él a barátnőjével, Izzyvel, és a Kellner Könyvek című könyvesbolt alkalmazottja. Teljesen átlagos életet élő, teljesen átlagos lány, amíg egy könyv meg nem változtatja az életét. Ez a változás viszont nem a hagyományos értelemben történik. Cassie ugyanis nem egy bizonyos könyvet olvas, aminek következtében megváltozik az élete, hanem váratlanul a tulajdonába kerül egy könyv, ami aztán a maga fizikai létezésével állítja a feje tetejére Cassie (és környezete) életét és világát.

A kapott könyv jelentéktelen külsejű, barna bőrfedele kopottas, régies, repedezett. Naplószerű, amelybe ismeretlen nyelven írtak, és az oldalak képekkel tarkítottak. Gyorsan kiderül, hogy ez nem egy átlagos, hétköznapi és régi könyv, hanem a mágikus erőkkel bíró Az ajtók könyve. Segítségével a tulajdonosa átléphet bármelyik ajtón (akár zárt ajtón is), legyen az akárhol ezen a világon (sőt, végül még ez a feltétel sem bizonyul kőbe vésettnek). A két lány teljesen felpezsdülve lát hozzá, hogy beutazzák a világot, ellátogassanak a kedvenc helyeikre, próbálgassák a könyv határait, erejét. Izzy az, akinek kétségei támadnak, és óvatosságra inti Cassie-t, de túl későn. Az ajtók könyve ugyanis sokak által keresett és vágyott különleges könyv, még a varázslatos, különleges könyvek között is az egyik legbecsesebbnek tartott példány. Akik vágynak rá, nem riadnak vissza az erőszaktól, de még a gyilkosságtól sem. Izgalmas kaland veszi kezdetét, ahol a könyv és Cassie szinte szimbiózisban élnek: Cassie minden erejét megfeszítve vigyáz a könyvre, a könyv pedig – szinte élő entitásként – Cassie-nek nyújt egérutat és biztonságot.

Olvasás közben gyakran az volt az érzésem, hogy egy felnőtteknek szánt hosszú mesét olvasok, még az irodalomórán tanult meseelemeket is felfedezni véltem: mágikus tulajdonságokkal rendelkező tárgyak, a nagyon jó és a velejéig romlott szereplők összecsapása, fantasztikus elemek beleszövése a történetbe. Különösen tetszett a szereplők megformálása. Cassie és Izzy hétköznapi lányok, akik köré a megfelelő emberek kerültek segítségül. Egyik segítő sem szupererőkkel rendelkező ember. Inkább csak visszahúzódó, félénk és egyszerű emberek, akik kivételesen (olykor véletlenül) különleges könyvet birtokolnak. A maguk szerény és ügyetlen módján mégis felveszik a harcot a Nővel. A Nő, aki annyira levedlette emberi mivoltát, hogy már neve sincs, az abszolút gonosz megtestesítője, és csupa szórakozásból gyilkol, a különleges könyveket is alantas célra használja.

Egy üzenetet véltem felfedezni a történetben, ugyanazt, amit gyerekkorunkban is belénk sulykoltak a mesék: hogy egy mágikus tárgy (vagy képesség) önmagában se nem jó, se nem rossz, a mérce abban áll, ahogyan és amire használják ezeket. Mostanra már többször is említettem, hogy meseszerű regény, de fontosnak tartom hangsúlyozni, hogy felnőtteknek szóló meséről van szó. A fizikai agressziót leíró részek nagyon explicitek, nemigen hagynak teret a fantáziának (végül is ez nem gond, ki akarna ilyesmiről fantáziálni!). A szerelmi szál annyira plátói, hogy kétségeim vannak, nevezhetem-e egyáltalán szerelmi szálnak, van-e ennek egyáltalán létjogosultsága, vagy csak én képzeltem oda. Az agresszió viszont nyílt, a harci jelenetek pedig részletgazdagok. Mindenesetre inkább felnőtteknek ajánlom nyugodt szívvel.

Jó lenne megfelelő időt választani ehhez a regényhez. Meseszerű világ, de csavar van még a csavar hátán is, az olvasó rákényszerül arra, hogy újra meg újraértelmezzen bizonyos részeket. Mert az egy dolog, hogy Az ajtók könyve bárhova elvisz, de külön bonyodalmat jelent, hogy időben is bárhova elvisz, ezért egyszerre több dimenzióban és időzónában kell kiigazodni, időutazással kapcsolatos elméleteket megérteni (a múltba visszautazva nem lehet megváltoztatni az események folyamatát, csak a jelent lehet befolyásolni). Nem egyszer tettem le a könyvet, hogy próbáljam megérteni, mi is történt igazából. Ez nem a szerző vagy a könyv hibája. A nyelvezet és az elbeszélés módja teljesen rendben van, egyszerű és közérthető. A hiba részemről történt, én választottam meg rosszul az olvasás időpontját. A nyárutó, mikor még szenvedtem a melegtől, és kimondott célom volt minél többet lustálkodni és minél kevesebbet gondolkodni komplikált dolgokon, mielőtt kezdődik a szeptember, és vissza kell rázódni a rohanós hétköznapokba… nos, nem ez volt a megfelelő időszak. Aktív figyelmet és gondolkodást igényelt akkor, amikor én csak sodródni szerettem volna valami könnyed olvasmánnyal. Ennek ellenére mégsem tettem félre, a szerzőnek sikerült fenntartani az érdeklődést, bár voltak holtpontok és csalódások. Utólag beismerem, hogy valóban szükséges csavarok voltak a történetben, különben nem lett volna egész és kerek, a puzzle-darabok nem illeszkedtek volna egymáshoz. Türelemre kérem az olvasókat, a feleslegesnek tűnő visszaesések is hasznosak a maguk módján.

Hogy azt kaptam ettől a könyvtől, amire vártam? Nem. Számomra mégis kedves történet lett. Egy könyv eleve egy mágikus világ hordozója, hát még egy mágikus könyv, különleges képességekkel.

Gareth Brownnak sajátos humora van. Ha rákeresünk az interneten, annyit mond magáról, hogy kamaszkora óta ír regényeket, de ezek közül szerencsére – mondja ő – egyet sem adtak ki. Az ajtók könyve az első publikált regénye, de én remélem, hogy nem az utolsó. Amikor éppen nem ír, Gareth szeret kirándulni, a kertben sütögetni, gitározni és a tévé előtt aludni, mint az öregemberek (mondtam én, hogy sajátos humora van).

https://olvasoterem.com/blog/2024/10/30/gareth-brown-az-ajtok-konyve/