Az utóbbi időkben egyre több magyar szerző ír krimit, egyre több kiadó vállalja fel ezek kiadását, és egyre több a szerzők között a nő. Ismerj meg izgalmas krimiírónőket itt, és GLAMOUR novemberi számában, és kövesd a Krimifesztivált, hogy mindig elsőként értesülj, honnan tudod beszerezni a következő letehetetlen könyved.

Mészöly Ágnes immár két évtizede a magyar ifjúsági és gyermekirodalom – és 2018 óta a krimi műfaj – egyik meghatározó alakja. Élete és munkássága folyamatosan egyensúlyoz a kreativitás és az emberség szolgálata között – konduktori pályafutása során szerzett tapasztalatai Norvégiától Kínáig formálták látásmódját. Az egyszerű hétköznapok, a személyes kalandok és a történelmi fordulópontok szerves egészet alkotnak írói tevékenységében, legyen az Levendula és a Varázsmacska, vagy éppen Szabó Ágota történetébe fűzve.

A beszélgetésünk megszervezése előtt izgalmas információ érkezett Mészöly Ágnes hollétéről: éppen egy hajóutazáson gyűjt anyagot a következő bűnügyi regényéhez. Talán épp így képzeljük el egy kortárs (vagy akár klasszikus) krimiíró életét, a tökéletes rejtély megszületését egy misztikus és kalandos utazás előzi meg – a gondolat meglehetősen romantikusnak hat. Fel is tettem hát a kérdést Áginak: vajon tényleg ilyen filmbeillő körülmények kapcsolódnak az írói léthez vagy komoly tévhitek állnak emögött? Főzött egy teát, majd lépésről lépésre, krimiíróhoz méltó módon, logikusan felépítve elmesélte háromhetes hajóutazásának tapasztalatait.

Az ötletet egy tavalyi utazása során tapasztalt jelenet szolgáltatta, amikor is egy grandiózus tengerjáró érkezett a helyi kikötőbe, majd pár perccel később rendőr- és mentőautók lepték el a környéket. „Hirtelen eszembe jutott, milyen remek helyszín lenne ez egy kriminek.” A terv születése után hamar felkereste gyermekkori barátnőjét, aki 15 éve dolgozik hajótársaságok vendégművészeként. Ő interjú helyett egy másik megoldást javasolt a kutatómunka elvégzésére:

„Miért nem tartasz velem a következő utamon?”

Egy tengerjáró hajó titkai

A hajó Hamburgból indult, és míg szépen, lassan, három hét alatt megjárta többek között Izlandot, Grönlandot és Skóciát, Ági a lehető legrészletesebben feltérképezte a hajó működését. „Hamar híre kelt, hogy épp egy krimihez gyűjtök alapanyagot – ez persze mindenkinek felcsillantotta a szemét. Az emberek hajmeresztő történeteket meséltek, olyannyira belemerültek, hogy még arra is fény derült, hogyan szoktak öngyilkosságot elkövetni és hol lehet holttesteket elrejteni a hajó területén.”

Fellow travellerként beléphetett a vendégek számára lezárt legénységi területekbe, interjút készített a hajóorvossal, ápolónővel, biztonsági személyzettel, és apránként egységgé kovácsolódott benne az új történet gondolata: krimi történeteinek főhősét, Szabó Ágota karakterét csempészi fel a hajóra.

Az ördög a részletekben

Bár egy utazóhajó valóban klasszikus és ideális gyilkosság helyszínnek tűnik, felmerül az új biztonsági rendszerek fejlettségének problematikája. „A technológia fejlődése (valamilyen szinten) igencsak megnehezítette az elkövetők dolgát – no meg a krimiírókét! Elvégre a lift, orvosi vizsgáló, toalett és szobák kivételével a hajó minden egyes négyzetcentiméterét biztonsági kamerák tartják szemmel. Ez persze leszűkíti a lehetőségeket, de egy megfelelően felügyelt beléptető rendszerben is ott rejtőzik az emberi hibafaktor.”

Szerencsére az író kiváló előolvasókat toborzott maga mellé az évek során, többek között a Kürt Zrt. egyik prominens vezetőjét is, aki egy csettintésre megállapítja, milyen technológiai lehetőségek állnak a szereplők rendelkezésére, milyen telefonos trükkök végrehajtása lehetséges, ezáltal a valóságtól elrugaszkodott ötletek egy szempillantás alatt könnyedén kiszűrhetőek.

Mesekönyvek és krimi, megfér egymás mellett

Mészöly Ágnes első (felnőtt) krimi regénye 2018-ban született meg, korábban a mesekönyvek és ifjúsági regények varázslatos világára fókuszált. Amikor felmerült a kérdés, hogy milyen módszerekkel lehetséges ugrálni a bizonyos alkotói lélekállapotok között, így felelt: „Elég nehéz, igyekszem időben elhatárolni és más tevékenységekkel megszakítani a két írói munkát. Alapvetően konduktorként szereztem diplomát hosszú évtizedekkel ezelőtt – általában rövidtávú, külföldi projektekre hívnak, beszélek három nyelven, viszonylag mobilisan be tudok ugrani francia, német és angol csoportokba.”

Tavasszal megírta a Végzetes Ütemet, a könyv befejezése után négy hétre Amerikába utazott, majd amikor visszatért, Levendulával és a Varázsmacskával töltötte a nyár hátralevő részét. „Az ifjúsági regények akkor voltak jellemzőek, amikor a gyerekeim kamaszkorúak voltak – most valahogy azt érzem, hogy amit fontosnak tartottam elmondani ennek a korosztálynak, azt már ezzel az öt-hat komoly, bevállalós és szókimondó témát felgöngyölítő regénnyel átadtam.”

„Vannak romantikus írók, realisták, naturalisták, kollektivisták – és vannak nők" - miért gondolják sokan, hogy a nők rosszabb írók, mint a férfiak?

Épp azon a pénteken kereste fel egy szlovákiai magyar tanítónő, aki egy helyi olvasási versenyre kért tőle kétszáz példányt a Szabadlábon című 2016-os ifjúsági regényéből (amely számos magyar iskolában az érettségi tananyag részévé vált). „Látszik, hogy a könyv időtálló, a gyerekek szeretik, foglalkoztatja őket, a történetben feldolgozott problémának aktualitása van. Ugyan elég sokat változott a világ az elmúlt hét évben, a szöveg a mai napig működik.”

Az írás a léleknek is ad

Amellett, hogy fantasztikus, amikor olvasóként kapcsolódhatunk egy történethez, az írásnál kevés hatékonyabb és felszabadítóbb megküzdési módszer áll rendelkezésünkre. „A pszichológus után a legjobb traumafeldolgozás az írás. Kiválóan működik, elvégre újra és újra visszatérnek azok a dolgok, amik dolgoznak bennünk.” A kutatómunka elengedhetetlen része az írásnak, ez pedig hordoz magában némi veszélyt. „Inkább kíváncsian állok hozzá ezekhez a témákhoz: mivel egy biztonságos, stabil háttérrel rendelkezem, ebből mindig tudok merítkezni. Nem veszítem el az érzékenységemet, de nem halok bele a folyamatba.”

A konduktori foglalkozás remekül felvértezte az évek során. „Nem ismerek olyan konduktort, aki sajnálja a gyerekeket. Akiben sajnálat van, nem tud segíteni – az empátia és a sajnálat ugyanis két különböző érzés.” Egy jó krimi – és általánosságban egy jó regény – megírásához pedig elengedhetetlen a kimagasló emberismeret, analitikus képesség és érzékenység.

A szereplőgárda megalkotásánál sokszor hozott anyagra támaszkodik a szerző, sőt, előfordul, hogy saját tulajdonságai, vagy éppen barátai jellemvonásai köszönnek vissza egy-egy karakterben. „Gota a legjobb képzelt barátnőm – időnként, amikor regényt írok, képes vagyok teljesen elszakadni a valóságtól, teljesen elmerülök a történetben a hétköznapi cselekedetek során. Ilyenkor a férjem azt kérdezni: Már megint a képzelt barátaiddal beszélgetsz?” De vannak esetek, amikor pusztán egy utcán elhaladó öltönyös úr pöttyös zoknija, „valami izgalmas diszharmónia” zökkenti ki a valóságból, és inspirálja egy újabb remek történet kezdetét.

https://www.glamour.hu/monitor/meszoly-agnes-krimi-interju/bss2rjn