Május végén újabb kötettel bővült a General Press Kiadó klasszikusnak számító, ám méltatlanul elfeledett bűnügyi regényeket felvonultató Krimikönyvtár sorozata: A. A. Milne 1922-es műve, A Vörös Ház rejtélye Ács Eleonóra új fordításában olvasható.

Alan Alexander Milne neve hallatán feltehetőleg mindenkinek a Százholdas Pagony kedves lakói, Micimackó, Malacka, Füles és a többiek jutnak eszébe. Kevesen tudják azonban, hogy a gyermekirodalom egyik örök klasszikusának szerzője felnőtteknek is írt műveket, köztük egy krimit, amely máig különös helyet foglal el az életművében. A Vörös Ház rejtélye eredetileg 1922-ben jelent meg, és már a maga korában is újdonságnak számított – nemcsak a szerző személye, hanem a stílus és a műfajhoz való megközelítése okán is.

Milne 1882-ben született Londonban, írói pályáját újságíróként kezdte, majd humoros esszéivel és színdarabjaival vált ismertté. A Punch című szatirikus magazin szerkesztőjeként formálódott stílusa a könnyedséget és a finom iróniát helyezte előtérbe. Bár a Micimackó és folytatása (Micimackó kuckója) hozták meg számára a világsikert, Milne sokáig ambivalensen viszonyult ehhez a hírnévhez – úgy érezte, az egyetlen gyermekkönyvének sikere elhomályosította más műfajokban tett próbálkozásait. A Vörös Ház rejtélye e tekintetben is különleges, hiszen egyfajta játék a műfajjal, ugyanakkor komoly tisztelgés a krimi zsánere előtt.

A regény második kiadásához 1926 áprilisában írt előszavában Milne elárulja, miért tartotta fontosnak, hogy detektívregényt írjon. Szerinte a jó krimi nem csupán az olvasót, hanem az írót is szórakoztatja, és a műfaj lehetőséget ad az elme játékára, a logika és az intuíció izgalmas egyensúlyára. Ugyanakkor kiemeli, hogy szerinte a krimiben a hangsúlynak nem a bűnre vagy az erőszakra, hanem az értelmi kihívásra kell esnie – így nála a gyilkosság inkább formai indok, mint morális kérdés.

A Vörös Ház rejtélye cselekménye a klasszikus angolszász krimik hangulatát idézi meg, már pusztán a helyszínnel is, hiszen a történet egy vidéki kúriában játszódik. A Vörös Házban éppen vendégek tartózkodnak, amikor a házigazda, Mark Ablett rég nem látott fivére, Robert – aki Ausztráliából tért vissza – váratlanul megjelenik. Nemsokára egy lövés hallatszik, Robertre pedig holtan találnak az egyik szobában, Marknak pedig nyoma veszik. A rendőrség megindítja a nyomozást, ám a valódi rejtély megoldására két civil vállalkozik: Antony Gillingham, a józan eszéről és kíváncsiságáról ismert fiatalember, valamint barátja, Bill Beverly. A gyanú középpontjában Cayley áll, aki Mark unokatestvéreként nemcsak a birtok ügyeit intézi, de igyekszik a nyomozást is befolyásolni.

Antony és Bill párosa több szempontból is emlékeztet Sherlock Holmes és Watson kettősére – előbbi az éles eszű, elemző, míg utóbbi a lojális és gyakran humoros segítőtárs szerepét tölti be. (Conan Doyle hőseire egyébként maga Milne is többször tesz utalást.) Kettejük kapcsolata az egyik legszórakoztatóbb eleme a regénynek: párbeszédeik és közös nyomozásuk során a szerző megmutatja írói erősségeit, amely különösen a dialógusokban és a karakterformálásban mutatkozik meg.

A regény sok tekintetben marad hű az angolszász detektívtörténetek hagyományához: zárt helyszínen játszódik, korlátozott számú szereplővel, a bűnügy pedig egy igazi logikai rejtvény, amely játékra hívja az olvasót. Ugyanakkor Milne igyekezett némileg megreformálni a műfajt: detektívjei nem hivatásos nyomozók, hanem civilek, aki kíváncsiságból, intellektuális kihívástól hajtva vállalják a rejtély megoldását. Az ő szemszögükből ismerjük meg az eseményeket, ennek köszönhetően az olvasó is valódi partnerként vehet részt a nyomozásban. Stílusában a regény sokkal könnyedebb, ironikusabb hangvételű, mint a kortárs krimik többsége – Milne színházi és „humorista” múltja is sok helyen visszaköszön. A bűntény nem a brutalitása vagy komplexitása miatt izgalmas, hanem azért, mert a nyomozás lépésről lépésre halad előre, az apró részletek összeillesztése, a következtetések levonása tartja fenn végig a feszültséget. A regény vége pedig éppen annyira logikus, mint amennyire meglepő.

Bár A Vörös Ház rejtélye korábban is olvasható volt magyarul most új fordításban a General Press Kiadó Krimikönyvtár sorozatában látott újból napvilágot. A sorozat célja, hogy klasszikus, de kevésbé ismert bűnügyi regényeket mutasson be a hazai olvasóknak, különös tekintettel azokra a szerzőkre és művekre, amelyek a krimi történetében mérföldkőnek számítanak. A sorozat darabjai között megtalálhatók ismertebb nevek (Edgar Allan Poe, Arthur Conan Doyle, Dorothy L. Sayers) művei is, de több olyan szerző is akad (Francis Duncan, Josephine Tey, Ethel Line White), akiket először olvashattunk magyarul. A Krimikönyvtár köteteit különösen azoknak érdemes kézbe venni, akik nemcsak izgalomra, hanem finom karakterrajzra és intellektuális kihívásra is vágynak. Milne regénye e tekintetben remek választás: ritka élmény egy olyan szerző tollából olvasni krimit, akinek nevét eddig csak a gyermekirodalomból ismertük.

Összességében A Vörös Ház rejtélye egy humoros, nosztalgikus, mégis rafinált detektívregény, amely hű marad a műfaj szabályaihoz, miközben játékosan ki is forgatja azokat, Milne pedig ezzel az egyetlen krimijével is bizonyította, hogy bármely irodalmi formában képes maradandót alkotni – és talán éppen ez adja a regény legfőbb vonzerejét: a szerző szeretete a történetmesélés iránt, legyen szó gyermekmeséről vagy gyilkosságról.

A. Milne: A Vörös Ház rejtélye (The Red House Mystery), ford.: Ács Eleonóra, General Press Kiadó, 248 oldal

https://deszkavizio.hu/a-het-konyve-a-a-milne-a-voros-haz-rejtelye/