A regény története a 19. század eleji Angliában játszódik, s két különleges és erős egyéniség egymásra találását, a múlt árnyaival való küzdelmüket mutatja be. A mű egyik hőse a feltűnő szépségű és titokzatos Jessie, aki éppen csak frissen megözvegyülve a londoni báli szezon alatt máris férjet keres. A társaság rögtön a szájára veszi, de a nő nem törődhet a pletykákkal, sürgősen férjet, s a kislánya számára apát kell találnia, aki megvédelmezi őket a rájuk leselkedő veszélytől. A történet másik hőse Daniel Herbert sebész orvos, aki váratlanul megörökölte egy távoli nagybátyjától a bárói címet és az azzal járó birtokokat, kötelezettségeket. Mivel továbbra is orvosi munkájával szeretné tölteni ideje nagy részét, úgy határoz, keres egy megfelelő feleséget, aki segít ellátni a birtokok ügyeit. Daniel és Jessie útja keresztezi egymást, s természetesen nem maradnak közömbösek egymás iránt. A nőnek védelmezőre van szüksége, a férfit pedig elvarázsolja a gyönyörű özvegy, így minden az egybekelésük mellett szól. Ám boldog és elégedett lehet-e úgy a házasságuk, ha Jessie múltjából újabb és újabb kísértetek merülnek fel, akik tönkre akarják tenni az életüket?

Daniel karaktere a romantikus regényekhez hűen a tökéletes férfi megtestesítője. Magas, erős, jóképű, természetesen intelligens, bátor, lovagias és még megbízható is. Az összes jó tulajdonsággal bír, amire csak egy nő vágyhat. A gyerekeket is szereti, türelmes, jó problémamegoldó, ráadásul tevékeny ember, aki a segíteni vágyik a rászorulókon. Egyedivé a sebészet iránti vonzalma teszi, bár a báró – orvos kombinációt én már erős túlzásnak tartom, a konyhában, cselédek között tevékenykedő újdonsült lordot pedig egyenesen nevetségesnek. Persze azt értem, hogy az írónő ezzel a férfi szociális érzékenységét, segítő szándékát akarta kiemelni, de ez így már inkább kicsit banális. Elég lett volna, ha Daniel csak az öröklés előtt sebészkedik, utána már igazán foglalkozhatna a rangjához kapcsolódó kötelezettségeivel.

Jessie karaktere is követi legtöbb vonásában a romantikus hősnőktől elvárható kliséket. Gyönyörű nő, akinek szépsége egyszerre áldás és átok: minden férfit megbabonáz, de közben a legtöbb emberben irigységet és gyanakvást kelt. Kiszolgáltatott teremtés, akinek védelmezőre van szüksége. Ráadásul egykori színésznő, akit egy öreg és gazdag lord vett feleségül, majd halála után rá is hagyta a vagyonát. Minden adott tehát, hogy előttünk álljon a hírhedt és mégis rendkívül csábító “fekete özvegy”, mint a hasonló nevű pók, aki hálójába csalja gyanútlan áldozatait.Persze Jessie nem gonosz, számító perszóna, hanem egy mélyen erkölcsös és jóravaló leányzó, akit mindig a körülmények tesznek áldozattá.

A többi szereplő jellemzése is hullámzó. Gyakorta előkerülnek a klisék, hogy aztán valami fura, különc jeggyel próbálja meg egyéníteni őket.

Jessie zűrös múltja adja a regény cselekményét. Az ő életének múltbeli eseményei és szereplői kerülnek elő újra, s Daniel feladata, hogy helyére tegye a “kizökkent világot”. Tulajdonképpen már szinte nevetséges, ahogyan előkerül a halottnak hitt anyától kezdve a kegyetlen apáig és gonosz vőlegényig mindenki, aki valaha is szerepet játszott a nő életében. Persze izgalmasnál izgalmasabb kalandokat generálnak, de valahogy ez az ismétlődő séma már kínosan hat.

A stílusbeli hiányosságai még azok, amik sokat levonnak a mű színvonalából. Bár az eredeti szöveget nem olvastam, csak Hajnal Gabriella fordítását, de többször éreztem egy-egy mondatot balul sikerültnek, bizonyos kifejezéseket pongyolának, oda nem illőnek. Hiányoznak a hosszabb leírórészek, melyek teret engednének a nyelvi bravúroknak, kibontakozásnak.  Ennek ellenére kifejezetten olvasmányos, könnyen érthető és követhető, bár inkább cselekményközpontú regény.

A mű legnagyobb erősségének a történelmi hitelességét, a kultúrtörténeti korszak remek bemutatását tartom. Külön figyelmet érdemelnek az apró részletek, amikor a képzőművészeti végzettségű írónő, egy-egy apró tárgyat, bútordarabot említ, ad róla korhű leírást. Ezek apróságok, de mégis nagyon sokat hozzátesznek a szöveghez.

A hiányosságai ellenére mégis rendkívül érdekfeszítőnek, izgalmasnak és magával ragadónak tartom Mary Jo Putney regényét. A Fekete özvegy igazi női olvasmány, romantikus, kalandos történettel, szép  és bátor hősökkel, egy olyan világban, ahol mindig győz a jó. Az ilyen könyvek azok, amik képesek erőt adni egy hosszú munkanap után, vagy a meleg nyári napokon felüdítenek. Romantika kedvelőknek kötelező!

A teljes recenzió itt olvasható