A nagy sikoly dominája - Erdős Renée ifjúkora

Bródy Sándor miatta lőtte szíven magát, de túlélte, míg Pfeifer Károly, a Pallas kiadó vezetője belehalt az öngyilkos pisztolylövésbe. Jászi Oszkár és Eötvös Károly megszállottan rajongott érte, Ady zseniális poétalánynak nevezte. Minden jel arra vall tehát, hogy Erdős Renée amolyan végzet asszonya volt ifjúkorában, vagy Bródy szavaival: „az élet királynője". Menyhért Anna könyve 1906-ig követi az 1956-ban elhunyt írónő pályáját. 

A szerző feltámadása

A kiváló irodalomtörténész, aki korábban fontos szakkönyvekkel hívta fel magára a figyelmet, most furcsa vállalkozásba fogott, könyvheti kötetében megkísérli, hogy új életet leheljen a tökéletesen avíttnak, mi több halottnak vélt regényes életrajz műfajába. Ezen belül is a művészéletrajzokról van szó, melynek talán Stefan Zweig volt a legnagyobb mestere, még mi, magyarok, sajnos csak olyan nevekkel rukkolhatunk elő, mint Passuth László, vagy a Munkácsy-regényeket író Dallos Sándor. Ugyanakkor érdekes, hogy Kertész Erzsébet idevágó művei részben még ma is jól olvashatóak. Persze nem könnyű megvonni a határt a regényes életrajz és az életrajzi regény között. Leegyszerűsítve azt mondhatjuk, az utóbbi inkább regény, mint életrajz, míg a másik az esszéhez áll közelebb, és mindenekelőtt a művész alkotásait, társadalmi helyzetét, műve keletkezésének körülményeit kívánja elemezni, értelmezni viszonylag kevés regényes, azaz teljesen fikciós, úgyszólván légből kapott elem segítségével.

Az úgynevezett posztmodern világállapotban a műfaj válságba került, és majdhogynem eltűnt a süllyesztőben. Ennek hátterében többek közt az a teória állt, hogy csak a szöveg számít, az író élete lényegtelen. Mint Nietzschénél az isten, Roland Barthes világhírű esszéjében a szerző halt meg, míg Jacques Derrida leghíresebb, ám sokszor félreértett kijelentése így szól: „nincs semmi a szövegen kívül". Ám ez jóval kisebb és csak átmeneti felfordulást okozott a szellem életében, mint Nietzsche kijelentése. A szerző, a művész mint életrajzi alak hamarosan visszatért, ismét él és virul.
Menyhért Anna jól döntött, amikor nem a hagyományos irodalomtörténeti eljárások egyikét választotta Erdős Renée életének bemutatásakor. Pusztán azért is, mert Erdős Renée életében még sok a fehér folt, azaz nem árt némi fikcióval dúsítani az elbeszélést. És ráadásul ez az élet rendkívüli fordulatokkal telt, és legalább annyira érdekes – ha ugyan nem érdekesebb – mint maga az irodalmi életmű, amelytől persze semmiképpen sem választható el.

Erdős Renée, Menyhért Anna: Egy szabad nő

Babits verse 1903-ból: „Izzó szivű poéta-lány, Minden dala szívemet érte..."


Egy pisztolylövés következményei

Menyhért Anna csomópontok köré rendezi anyagát, és bőséggel el az időugrás eszközével, vagyis nem egyenes vonalú egyenletes mozgással előrehaladó elbeszélést olvasunk. Az első kulminációs pontot ábrázolja A törés című első fejezet, mely az 1905 júliusa és 1906 januárja közti eseményeket mondja el. Erdős Renée, a fiatal, nagyreményű költőnő és tárcaíró, egyebek közt A Hét, a Jövendő és az Egyetértés című komoly lapok munkatársa, immár két verseskötet szerzője 1905. július 3-án, Budapesten egy rikkancs kiáltozásából értesül arról, hogy „öngyilkos lett korunk legnagyobb írója". Az Esti Újság tudósítása szerint:


Bródy Sándor a Bécs melletti Semmeringen levő üdülőhelyen mellbe lőtte magát. A golyó nem okozott halált

Mindez padlóra vitte a fiatal, mindössze 26 éves, Győrből pár éve Pestre került, részben ortodox zsidó családból származó lányt. Ráadásul nem ez volt az első szerelmi öngyilkosság az életében. Két évvel ezelőtt kísértetiesen hasonló módon halt meg másik rajongója. Az egyik pesti újság ki is nyomozta az esetet, és megírta, hogy Bródy „ugyanabban a szállóban fordította maga ellen a fegyvert, ahol Pfeifer Károly, a Pallas vezérigazgatója". Pfeifer éjjeliszekrényén a Pallas által kiadott (és Bródy által szerkesztett...) könyv hevert, Erdős Renée második verseskötete, mely a puritán Versek címre hallgatott. A könyv a magyar irodalmi modernség egyik első, sok tekintetben Adyt megelőlegező irodalmi alkotása. Dús erotikája, szókimondása, kissé dekadens fülledtsége, pláne egy nő szájából, teljesen példátlan volt az akkori Magyarországon.


Ha küldelek százszor:
Százszor visszavárlak.
Amikor gyűlöllek,
Akkor is kívánlak.

A fenti sorokat még egy férfi tollából is botrányosnak tekintették akkoriban. Sőt, 1906. január 21-én, a Budapesti Naplóban megjelent kis kritikájában már maga Ady is sokallja a szenvedély izzását, noha az első két mondatban leszögezi fellépése jelentőségét: „Szerelmes asszonyi rigolyákról Erdős Renée mert dalolni először és magyarul. Szeretem ezt az úgynevezett magyar Szapphót, s fáj nekem, hogy nem egy nagy irodalom leánya." De aztán jönnek a kijózanító megállapítások: „Ez az asszony vagy leány (én nem tudom: ki ő személyében) egy szerencsétlen, egy húrú s egy szenvedélyű dryád. Gazdag és becézett irodalomban okvetlenül megbecsülnék az ő kétségbeesett, szomjas, szerelmes, szilaj jajveszékelését. Nálunk ő kénytelen egész és minden húrú poétaként jelentkezni." És aztán a kegyetlen szónoki kérdés: „Kívánjuk Erdős Renée-nek, hogy tudja levetni asszonyiságát?" Nem, ezt nem kívánja Ady, de annyit igen, hogy, mai nyelven szólva, nem ártana, ha Erdős Renée egy kicsit visszavenne: „Nem kívánjuk, hogy Erdős Renée - férfiú legyen. Szerelmes érzéseinek kérlelhetetlenségében úgyis túlontúl férfias ő. De dobjon el sokat a szép szavakból, s vegyen fel egy keveset más érzésekből is, mint a hím után való vágyódás. Bizonyisten nem érdemli meg a mi géniuszunk ezt a sok verset, s bizonyisten olyan sok ezer érzéki, kéjes, nagy érzés van, melyhez a partner nem kell és nem hiányzik."

Szinte kíméletlenül metsző gúny, és meglehet, már annak a férfiak uralta irodalmi világnak a hangja, mely – mi sem természetesebb – Erdős Renée-t okolta Bródy végzetes döntéséért. A művészeti világ ugyanis szinte az öngyilkosság hírével egyidejűleg zárta ki a fiatal lányt a további publikálási lehetőségekből. Menyhért Anna remekül érzékelteti ezt abban a beszélgetésben, melyet Renée folytat Wolfner Józseffel, a befolyásos kiadóval, aki az Új Nő címen akar „feminista" lapot kiadni, persze részben Erdős Renée szerkesztésében. De pillanatok alatt kiderül, hogy Bródy ügye miatt a terv egyelőre nem aktuális. És egyre másra jönnek az elutasítások, a bezáródott ajtók. Erdős Renée rádöbben, hogy pillanatnyilag bukott ember, nő és művész Budapesten. Így nem tehet mást, elfogadja a feltehetően leszbikus, meglehetősen gazdag erdélyi földbirtokosasszony, Héczey Erzsébet meghívását. 1906 januárjában Firenzébe utaznak, villát bérelnek, 1908-ban Renée katolizál, és csak 1914-ben költözik vissza Budapestre. Ekkor már házas, férje Fülep Lajos, a korszak talán legnagyobb magyar művészettörténésze.

Bródy Sándor, Menyhért Anna: Egy szabad nő

 

[...]

A teljes cikk itt olvasható

2016-06-29 16:44:16
Fordította: Fügedi Tímea
,,Emlékezz a halálra!" - Zerubabbel Barraclough órásmester ars poeticája A Brontë nővéreknek két szenvedélyük van: az írás és a nyomozás. Mivel az alkotói karrierjük háttérbe szorult,...
Fordította: Tihor Szilvia
Két gyerekkori barát és egy döntés, amely szétszakítja, mégis örökre összeköti őket
,,Éreztem, hogy ez a csend nem az üresség csendje. Hanem az iszonyat, a rettegés csendje. A gonosz csendje." Egy balul végződő eljegyzési vacsora után az egyik vendéget, az idős Fionát holtan...
Fordította: Fügedi Tímea
,,Emlékezz a halálra!" - Zerubabbel Barraclough órásmester ars poeticája A Brontë nővéreknek két szenvedélyük van: az írás és a nyomozás. Mivel az alkotói karrierjük háttérbe szorult,...
Fordította: Tihor Szilvia
Két gyerekkori barát és egy döntés, amely szétszakítja, mégis örökre összeköti őket
,,Éreztem, hogy ez a csend nem az üresség csendje. Hanem az iszonyat, a rettegés csendje. A gonosz csendje." Egy balul végződő eljegyzési vacsora után az egyik vendéget, az idős Fionát holtan...
Könyvportál Líra könyv Kiskereskedelem Nagykereskedelem Kiadók Kapcsolat Oldaltérkép ADATKEZELÉSI TÁJÉKOZTATÓ