Akárcsak a szerző előző könyvében -  A lányom  - ebben is egy család látszólagos tökéletessége hullik darabokra pillanatok alatt.
A két karrierista szülő, Emma és Adam mindent és mindenkit háttérbe szorítva versengenek egymással az orvosi pályán elérhető sikerekért.
Két lányuk a tízéves Alice és húga Zoe láthatatlanul élnek a családban, életük nagy részét a család bébiszittere kormányozza.
Adam vissza nem térő kutatási lehetőséget kap, de ezért Afrikába kellene utaznia egy időre. Adam terve, hogy az egész család együtt utazik, és az időközben felhalmozódott sérelmeket kezelnék, illetve bepótolhatnák a gyerekektől elvett időt és szeretetet.
A több idősíkon futó történet kiinduló pontja maga az a szörnyű nap mikor már Botswanában van az egész család és egyik gyereküket elrabolják.

Majd vált az idősík és máris egy évvel a kiutazás előtt vagyunk.

Sosem fogom megérteni  az Emma típusú embereket. Mindent akarnak, hiszen jár a fényes karrier és éppúgy jár a tökéletes gyerek is. Persze ha gond van velük akkor elő lehet venni a kiskamasz kártyát. A családban tőmondatokban beszélgetek, a két gyerek igazi törődést, odafigyelést nem kap.
Emmától kirázott a hideg, az élet minden területén alkalmatlan volt a szerepére.
Emma kis házastársi és egyéb trükközései alapján nekem úgy tűnt, hogy komoly baj van az elméjével.
Az Afrikában történtek egy jó thrillerre jellemzően feszült volt és vészjósló.

Bár rengeteg hasonlóság van a szerző korábbi és ezen könyve között - orvos házaspár, három gyerek, karrieristák, szőnyeg alá söpört gondok, egyik gyerekük meg nem látott problémája - ezen könyve mégis feszültebb, pörgősebb volt. Rettentő gyorsan haladunk a végkifejlet felé, és csak reménykedünk, hogy a történet végére minden a helyére kerül. Nem tudtam minek drukkoljak, legszívesebben felpofoztam volna Emmát és a kedves férjét is amiért ennyire önző emberek. Nem érdemelték semmi jót. (szerintem.)

http://betuveto.blogspot.hu/2016/10/jane-shemilt-legszomj.html