Nem egy egyszerű élettörténetről van szó. Mint ahogyan sosem volt egyszerű a pár száz évvel ezelőtt élt, a társadalommal szemben haladó nőknek. Mindegyiküknek ki kellett taposniuk a maguk járatlan útját, meg kellett küzdeniük folyamatosan az elutasítással, ítélkezéssel. A kényszer, hogy megfeleljenek bizonyos normáknak, még nagyobb erővel vértezi fel ezeket az asszonyokat, és még inkább rátesznek egy lapáttal. Ha már lúd, legyen kövér!

Már Aurore gyermekkora sem egyszerű. Szülei kapcsolata úgymond botrányos, ám a szerelem győz, így ellenállásuk a "rosszakarókkal" szemben meghozza gyümölcsét, köztük Aurore-t. Szülei mérhetetlen szeretetének is köszönhetően egy igazi életvidám kislány válik belőle, amit hamar megtör az élet. Édesapja hirtelen halála, utána anyja összeomlása nem teszi könnyűvé életének további alakulását.

Az hamar kiderül, hogy remek írói vénával van megáldva, de nőként ezt az álmot nehéz megvalósítania. Egy korai állásajánlata is arra sarkallja, hogy öltsön álruhát, férfiként mutatkozzon, így hatékonyabban érheti el a céljait. Később már az álnév is természetes, és persze, hogy ez is férfinév.

Ezek talán nem is voltak véletlenek, hiszen személyisége, nem egyértelmű nemi identitása is valahol már korábban előrejelezte, hogy számára ez az út járható, ez vezethet sikerre, és nem végső soron a boldogsághoz, amelyet élete végégig hajszolt.

Írói karrierje nagyon gyorsan berobban, nem is kétséges a tehetsége, szerelmi élete viszont viharos, bonyolult, sokszor érthetetlen még saját maga számára is.

Rossz házasságkötés után, néhol férfiak, néhol nők jönnek-mennek az életében, sokszor szinte válogatás nélkül.

Műveire nagy hatással volt Balzac és Gustave Planche. Önálló gondolatai életre kelnek, elismert kritikusok nyilatkoznak róla, méltatva munkáit. Kiáll a nők egyenjogúsága mellett, ez később könnyebbé teszi a procedúrát a férjétől való elválást illetően is.

Ahogy a fülszövegből is kiderül, szoros barátságot ápolt Gustave Flaubert-rel, Liszt Ferenccel, szeretői között tudhatta Alfred Musset-t és Frédéric Chopint is. Utóbbi szinte halálig vele volt, de egy újabb családi viszály pont a halála előtt elszakította őket. Nem kétséges, hogy a nagy zeneszerző művei közül sokat maga Sand ihletett.

A könyv rendkívül olvasmányos, érdekfeszítő. Az már csak egyéni szocprobléma, hogy rém unszimpatikussá sikerült nekem az írónő ábrázolása. Ugyanakkor ehhez az is hozzátartozik, hogy tisztában vagyok vele, hogy korszakalkotó emberekről van szó, akiknek egyáltalán nem lehetett könnyű - mint ahogy fent is említettem - kitaposni ezeket a járatlan utakat, megteremteni a saját maguk álmait, amit addig más még csak elképzelni sem mert. Úgyhogy könnyű így a 21. századból szimpátiáról, unszimpátiáról beszélni.

George Sand ismertebb művei közé tartozik az Indiana, a Lélia, A kis Fadette, a Consuelo, a Rudolstadt grófné és a Mauprat is.

 

http://erika-sorolvaso.blogspot.hu/2016/11/elizabeth-berg-almok-szarnyan.html