Az egyezség - Könyvjelző blog
(kiadvány: Az egyezség)

Említettük már, hogy idén szeretnénk több történelmi romantikus regényt olvasni, ez a könyv is passzol a terveinkbe. Nézni is ugyanennyire szeretünk ilyen témájú filmeket, mint olvasni?
I: Nem csak a lapokon, a filmvásznon is nagyon szeretem. Nagy kedvenceim a  kosztümös
filmek. Sokszor anyukámmal szoktuk őket együtt nézni, de van, amikor csak én egyedül. Kedvencem a Tartózkodó érzelmek (2007), bármikor képes vagyok újranézni. 
P: Konkrétan filmet azt hiszem, ritkábban nézek, amik korábbi évszázadokban játszódnak, viszont sorozatokban nagy kedvenceim ezek és mondhatni sokat nézek is, sőt keresem az újabb hasonló „kosztümös” történeteket. Persze ezek is akkor tetszenek még inkább, ha minél több benne a romantika. :P 

„Egy olyan házban lakni, ahol van egy nagy könyvtár, az csaknem olyan, mint a mennyországban élni.”  

Ebben a részben az elnyomás elől menekülő Vincent és Sophia történetét ismerjük meg, aki eddig észrevétlenségbe burkolózott. Mivel tette érdekessé az Írónő a kalandjukat?
I: Ebben a részben megismerjük a vakká vált Vincent, és a kisegérnek kikiáltott Sophia történetét. Talán sose találkoztak volna, de a sors mégis egymás mellé sodorja őket. Mind a ketten küzdenek,  a múlt sebet ejtett rajtuk, amiket eddig nem tudtak teljesen feldolgozni.
Vincent (forrás)
De együtt megtapasztalják, milyen is, ha egy igazi társ van mellettük, aki nem vet meg, és nem néz  levegőnek sem.
Együtt haladunk velük a boldogság felé, de addig is azért van pár akadály amit le kell küzdeniük. A túlélő klub tagjai is megjelenek a történet során, aminek én nagyon örültem. Jó volt látni, hogy mennyire összetartóak, és hogy mindenben Vincent mellett állnak.  
P: Ez pont jó kérdés, mert a kis érdekességet hiányoltam a történetből. :D A két főszereplő találkozása nem mindennapi, normál körülmények között valószínűleg nem találkoznak, de Vincent vaksága más érzékszerveit tette élesebbé, és így figyelt fel a mások által szinte láthatatlan Sophia-ra. A címből ki lehet találni, hogy nem mindent elsöprő érzelmeik vezetik őket egymás karjába, mások az indítékok. Az egész alapszituáció, az alapanyag nekem nagyon tetszett, de nem éreztem teljesen befejezettnek a könyvet. Inkább egy tökéletes vázlat volt ez, ami némi javítással, feszültséget keltő jelenetekkel, több szerelmes, szenvedélyes pillanattal fűszerezve, sőt esetleg még pár igazán váratlan fordulattal egy remek olvasmánnyá válhatott volna. A vége is kicsit egyszerűre sikerült, felesleges drámázás nélkül, pedig sokszor írtam már, hogy arra is szükség van. Még a konfliktust adó negatív szereplők se tudtak igazán kibontakozni, minden ármánykodás hamar le lett zárva, legalább azzal fel lehetett volna dobni az egészet. 

„– Ó, Martin – mondta Vincent kifulladva –, kijöttem a gyakorlatból. Ma csak nyolcvanig jutottam.
Mr. Fisk morogva félretette a kötelét, aztán rákérdezett:
– A rúd következik? Huszonöt gyakorlat?
– Rabszolgahajcsár – felelte Vincent, és felállt.
– Puhány alak.”
 

Vincent vakon tért vissza a háborúból, egy ekkora változás felbolygatja az ember életét, ő hogyan dolgozza fel ezt a veszteséget?
I: Vincent helyzete egyáltalán nem nevezhető könnyűnek. Háborúba vonulása megváltoztatja eddigi életét. Mindent elölről kell kezdenie, megszoknia, hogy ezentúl sötétben kell élnie, és a többi érzékszervére kell hagyatkoznia. Próbálja legjobbat kihozni új helyzetéből, de már nem ugyanaz a férfi aki eddig volt. Családja túlzott törődése szinte megfojtja. Nem bírja a rá nehezedő nyomást, és megszökik, hogy kicsit fellélegezhessen. Sajnáltam nagyon Vincent-et, nehéz volt neki megszoknia a vakságot, és hogy többet nem
lehet teljesen a maga ura. Nagyon tetszett, ahogy az ő fülén, és tapintásán keresztül ismertem meg a történetet. Egy nagyon erős férfi, aki küzd és próbál felül emelkedni a problémáin. Nem gondolta volna, hogy ebben egyszer egy nő fog rajta segíteni, és mellette fogja megtalálni azt a szabadságot, amire mindig is vágyott, sőt még a boldogságot is megleli Sophia oldalán.
P: Vincent majd összeroppan a nyomás alatt, ami nőrokonai raknak a vállára. Nem tudják elfogadni, hogy vak emberként is lehet teljes életet élni. Vagy ha nem is teljeset, de egyáltalán nem kell nyomoréknak bélyegezni valakit emiatt. Úgy érzik kötelességük gondoskodni Vincentről, sőt nem csak gondoskodni, de egyengetni egész életét. Egy férfi, aki nemrég vakult meg, nem arra van szüksége, hogy megfojtsák. Ha nem akarja elveszíteni férfiként önmagát, akkor meg kell tanulnia a helyzetből a legjobbat kihozni. Vincent, főleg barátai segítségével, nem is szeretne elmerülni az önsajnálatban, szeretné tovább élni az életét, és egy mondhatni meggondolatlan pillanatban úgy érzi, Sophia lehet minden bajára a megoldás. 

„- Sophie – mondta neki -, számomra te minden porcikádban igazi nő vagy.” 

Sophia elvesztett mindenkit, akik számára fontos volt, azóta szürke egyhangúságban telnek napjai. Milyen volt látni, hogy Vincent mellett talál önmagára?
I: Sophia eddig elnyomásban élt, egy megtűrt rokon, akinek egy szava se lehet nagynénje
Sophia (forrás)
mellett. A szíve a helyén van, ez bizonyítja az is, amikor meglátja miben mesterkednek Vincent ellen és nem engedi, hogy tőrbe csalják a férfit. Itt kezd szépen lassan kilépni a szürke egérke szerepéből. De nagyon nehéz a régi berögződéseket elhagyni, és elhinni azt amiről eddig mindenki az ellenkezőjét bizonyította neki. Meg tudtam érteni önbizalom hiányát, ebben kicsit hasonlítok rá. A szívét régen összetörték, de Vincent mellett kezd újra kinyílni, és megmutatni a benne lakozó találékony, és okos nőt.
 
P: Az Írónő is nagyon egyszerű, hétköznapi lányként jellemzi Sophia-t és nem is sikerült teljesen kitörnie ebből a könyv végére se. A régi berögződéseket nehéz levetkőzni, de azért nem egyszer megcsillogtatta büszke, bátor énjét is, aki ki mer állni magáért, ha szükség van rá. Kicsit viharos sebességgel haladnak itt az események, és úgy gondolom, még több idő kell, hogy ki tudjon bontakozni, de azt láthattuk, hogy jó úton halad. Vincent az első, aki a kisegér álarca mögé néz és felfedezi Sophia igazi értékeit, szellemes, okos énjét és szerető szívét.

„Te minden porcikáddal látsz, csak a szemeddel nem.” 

A kettőjük között kialakult kapcsolatról is mesélnénk kicsit?
I: Mint a címe is elárulja ez egy egyezség. Két sérült fél, akik úgy gondolják a kölcsönös megállapodásuk által új életre van lehetőségük. Egyikük se gondolta, hogy ebből több is kialakulhat közöttük, és megjelenek a valós érzelmek is. Ez nem egy elsöprő szerelemi történet, szépen lassan folydogál, és kezd egyre jobban elmélyülni köztük. Nekem pont ez a

lassúság tetszett benne. Nekik erre volt szükségük, hogy együtt győzzék le a félelmeiket, és egymást támogassák ebben a kapcsolatban. 
P: Fentebb is említettem, hogy nem elsöprő szerelemről van szó az ő esetükben, bár azért Sophia egyből felfigyelt a sármos vikomtra és Vincent is valami megmagyarázhatatlan okból kifolyólag nem akart elszakadni a lánytól. De az biztos, hogy hamar rájönnek, hogy kölcsönösen segítséget nyújthatnak egymásnak. Utána viszont vártam, hogy mikor érkezik el az a pont, ahol megvilágosodnak és teret adnak akkorra kialakult érzelmeiknek és ezt sajnos csak részben kaptam meg. Az igazi szenvedélyt hiányoltam a történetből, nem az a baj, hogy nem egyből alakul ki a szerelem, de legalább idővel látni szerettem volna, hogy több van bennük.

A teljes recenzió itt olvasható

2018-03-08 10:42:46
Fordította: Fügedi Tímea
,,Emlékezz a halálra!" - Zerubabbel Barraclough órásmester ars poeticája A Brontë nővéreknek két szenvedélyük van: az írás és a nyomozás. Mivel az alkotói karrierjük háttérbe szorult,...
Fordította: Tihor Szilvia
Két gyerekkori barát és egy döntés, amely szétszakítja, mégis örökre összeköti őket
,,Éreztem, hogy ez a csend nem az üresség csendje. Hanem az iszonyat, a rettegés csendje. A gonosz csendje." Egy balul végződő eljegyzési vacsora után az egyik vendéget, az idős Fionát holtan...
Fordította: Fügedi Tímea
,,Emlékezz a halálra!" - Zerubabbel Barraclough órásmester ars poeticája A Brontë nővéreknek két szenvedélyük van: az írás és a nyomozás. Mivel az alkotói karrierjük háttérbe szorult,...
Fordította: Tihor Szilvia
Két gyerekkori barát és egy döntés, amely szétszakítja, mégis örökre összeköti őket
,,Éreztem, hogy ez a csend nem az üresség csendje. Hanem az iszonyat, a rettegés csendje. A gonosz csendje." Egy balul végződő eljegyzési vacsora után az egyik vendéget, az idős Fionát holtan...
Könyvportál Líra könyv Kiskereskedelem Nagykereskedelem Kiadók Kapcsolat Oldaltérkép ADATKEZELÉSI TÁJÉKOZTATÓ