Van úgy, hogy az ember nem azért kezd el olvasni egy könyvet, mert kiéhezett arra, hogy egy olyan történetet kapjon, ahol minden oldalon történik valami izgalmas; vagy mert együtt kíván nyomozni a gyilkos utána detektívvel; vagy mert szerelmetes hullámokon óhajt hajózni a betűtengeren… Van úgy, hogy csupán megragadja a figyelmét egy jól sikerült borító, és a hozzá tartozó fülszöveg. Az Ezüst madarak rendelkezik ilyen borítóval. Egyszerű, ám hatásos. Gondoltam, akkor nosza, nézzük meg mit tud ez a könyv.
Hát, kérem szépen, ez a könyv azt tudja, hogy észrevétlenül magába szippant. Mégpedig azzal, hogy emberi.
Megtörtént eseten alapuló regény az Ezüst madarak. Egy repülőgép-szerencsétlenség egyetlen túlélőjének életét írja le a baleset után. Illetve egy másik szálon a gépen utazó többi utas életébe is betekintést kapunk, a tragédia bekövetkeztéig.
Hétköznapi gondok, örömök, emberi sorsok képei jelennek meg előttünk ezeken az oldalakon, mintegy kaleidoszkópszerűen. A szerző nem akar túldramatizálni, csupán elevenné varázsolja a képet.
A kisfiú életét – merthogy Edward, az egyetlen túlélő, tizenkét esztendős, amikor a gép lezuhan – sokkal mélyebben tárja fel. Tanúi lehetünk annak, hogy ő milyen módon dolgozza fel, hogy egy pillanat alatt veszítette el a családját, majd került rokonokhoz, akik befogadták. Plusz a külvilág reakciójával is meg kell küzdenie, hiszen majdhogynem csodalényként kezelik, fotózkodni akarnak vele, minden sarkon felismerik, miközben el sem tudják képzelni, milyen szörnyű lehet ilyen körülmények között a felszínen maradnia egy ilyen fiatal léleknek. A gyász feldolgozása és az újrakezdés hatalmas erősfeszítést igényel ettől a fiútól, aki mellett szerencsére azért segítő szándékú emberek is feltűnnek.
A két idősík használata segít abban, hogy egyrészt jobban átélhessük, megérthessük egy ilyen tragédia mibenlétét, illetve nem engedi az olvasót, hogy túl nagy lelki nyomás nehezedjen rá.
Az emberi esendőség is nagy szerepet kap a lapokon, amikor fény derül a tragédia valódi okára…
Napolitano első regényében biztos kézzel vezet végig minket a történeten, és a súlyos téma ellenére érződik a belőle áradó életszeretet. Bízom benne, hogy olvashatunk még tőle a jövőben hasonlóan komoly hangvételű regényeket.
Aki szereti a jól megírt emberi történeteket, ahol a prózán, és nem az adrenalin állandó áradásán van a hangsúly, azoknak jó szívvel ajánlom ezt a kötetet.
A könyvért köszönet a General Press kiadónak.
Dobos Attila
http://elomagazin.com/2020/04/konyvajanlo-ann-napolitano-ezust-madarak/
